A Huffington Post terjedelmes cikkben számol be a brit Tesco újdonságáról: a szigetország szupermarketei közül elsőként az üzletláncban kerül bevezetésre egy olyan új alkalmazás, amely értesíti az adott áruházak közelében lévő segélyszervezeteket, hogy az adott napon milyen típusú, és mekkora mennyiségű, aznap lejáró élelmiszerhez juthatnak hozzá.

A nagy üzletláncok is érdekeltek az élelmiszerpazarlás visszaszorításában, hiszen az általuk kidobott, kárba vesző élelmiszerek számukra is veszteséget generálnak.  A logisztikai rendszerek fejlesztése, valamint az egyes üzletek kínálatának és értékesítési adatainak vizsgálata jelentősen növelheti az élelmiszerek eladásának hatékonyságát, csökkentve ezáltal a feleslegesen megvásárolt,  tárolt, majd nem értékesített élelmiszerek mennyiségét. Azonban az ennek ellenére az üzletekben megmaradt, lejáró szavatosságú, de még fogyasztható élelmiszereket meg kell semmisíteni.

Több évnyi reggeli, ebéd és vacsora egy kupacban

Az egyes üzletláncok világszerte törekednek arra, hogy az élelmiszerbankokkal, és helyi civil szervezetekkel együttműködve igyekezzenek megmenteni az így feleslegessé váló élelmiszereket, azonban a gyorsan változó kereslet és kínálat miatt a folyamat nehezen tervezhető. A kifejlesztett alkalmazás éppen erre szeretne megoldást nyújtani. Dave Lewis, a brit Tesco vezetője úgy fogalmazott, nincs olyan ember, aki szívesen dob ki fogyasztható élelmiszert, miközben tudja, mennyien nem jutnak ahhoz hozzá, különböző okok miatt. „Ha megfelelően használjuk, mindenki nyer vele” - mondta, amit alátámaszt az a tény, hogy a tavalyi évben 55.400 tonna élelmiszer került a Tescoból a szemetesbe Nagy-Britanniában. Jelenleg a programot 10 brit, és két ír áruházban tesztelik.

(Érdeklődtem a Tesco magyarországi képviseleténél, hogy várható-e az alkalmazás hazai bevezetése. Amennyiben reagálnak a megkeresésemre, azt közzé fogom tenni.)

Franciaországban viszont a döntéshozók nem várnak a vállalatok saját kezdeményezéseire: a Francia Nemzetgyűlés ugyanis több mint egy hónapja megszavazta azt a jogszabálytervezetet, amely megtiltja, hogy a négyszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű szupermarketek emberi vagy állati fogyasztásra, esetleg komposztálásra vagy energiatermelésre alkalmas élelmiszereket semmisítsenek meg. a francia élelmezésügyi miniszter, Guillaume Garot egyenesen felháborítónak nevezte, hogy fogyasztható élelmiszereket semmisítsenek meg csak azért, mert az üzletláncoknak arra nincs szüksége. A jogszabállyal elő kívánják segíteni azt a kormányzati célkitűzést, amely értelmében 2025-ig a felére kívánják csökkenteni az országban fel nem használt élelmiszerek mennyiségét. Jelenleg egy átlagos francia évente 20-30 kg közötti élelmiszert dob ki a szemétbe.

Reméljük, hogy a példák itthon is ragadósak lesznek, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület adatai alapján ugyanis hazánkban az évente megsemmisített élelmiszerek mennyisége 1,8 millió tonnára tehető. Ez tipikusan olyan terület, ahol mindannyian sokat tehetünk, csupán azzal, ha nem vásárolunk többet, mint amire szükségünk van.  

A génmódosított élelmiszerekről az átlagosnál többet hallani az utóbbi időben, vélhetően a folyamatban lévő amerikai - európai szabadkereskedelmi egyezménnyel (TTIP) kapcsolatos tárgyalások eredményeképpen. Az öreg kontinensen ugyanis sokan attól tartanak, hogy az amerikai GMO-lobbi hatására lazulni fognak az uniós szabályozások az egyezmény életbe lépésével. Az európai politikusok, hogy ne bízzanak semmit a véletlenre, gyorsan léptek. Csak remélni tudjuk, hogy nem félre…

Az Európai Parlament január 13-án nagy többséggel elfogadta a GMO-k tiltásával és engedélyezésével kapcsolatos eljárások tagállami hatáskörbe utalását, lehetőséget teremtve ezzel az EU-tagállamok mindenkori kormányainak, hogy önállóan dönthessenek arról, saját országhatáraikon belül engedélyezik-e a génmódosított élelmiszerek termesztését.

Magyarország e tekintetben következetes, a GMO-mentesség egyike annak a kevés kérdésnek, amelyben teljes a politikai konszenzus. A jelenlegi „szabadságharcos” kormányzat azonban abban is igen következetes, hogy igyekszik a lehető legtöbb hatáskört tagállami kézben tudni, maga Kövér László Házelnök egy, a közelmúltban adott TV-interjú során próbált egyenlőségjelet tenni Moszkva és Brüsszel között, kijelentve: „világosan tudtára adtuk a világnak, hogy a magyarok nem tűrik el, és nem vagyunk hajlandók elviselni, hogy mások mondják meg, hogyan kellene élnünk.”

Hazugság lenne azonban pusztán az Orbán-kormány hóbortjaként beállítani az integráció erősítésének akadályozását, elég csak Nagy-Britanniára, az euroszkepticizmus fellegvárára gondolni, vagy akár a görögökre, akik a válság kitörésekor kaptak a nyakukba egy kedves kis megszorító csomagot. Szintén a magyar kormány mellett szól, hogy tavaly júliusban az Európai Bizottság új elnöke, a luxemburgi Jean-Claude Juncker bicskanyitogató őszinteséggel jelezte: „Az Európai Bizottság jogilag kötelező érvénnyel engedélyezheti az új GMO-k behozatalát és termesztését, még olyan esetekben is, ahol a tagállamok egyértelmű többsége ellenzi azt.” Hagyok időt…

Egészségünkre!

A cél ugyanaz, a törésvonal mégis jelentős - magyar szavazatok

A jelenlegi kormány tehát úgy ítéli meg, a hazai agrárium GMO-mentességének záloga, ha a döntést nem eresztjük ki a kezünkből. Mindezt alátámasztja a Fidesz-KDNP EP-képviselőjének nyilatkozata a szavazást követően. A Hölvényi György (KDNP) saját honlapján megjelent cikk szerint a képviselő  „helyes és felelősségteljes lépésnek nevezte az uniós törvényhozók által ma megszavazott megállapodást.  Az új szabályozás legfontosabb rendelkezése szerint ugyanis a jövőben egy adott tagállam nemzeti döntésével például egészségügyi, környezetvédelmi és agrárpolitikai indokok alapján bármely GMO fajta köztermesztését megtilthatja a saját területén”, majd hozzáteszi:  „Az új jogszabály továbbá kötelezi a GMO termesztő államokat határmenti területeiken védősávok kialakítására annak érdekében, hogy a GMO-kat nem termesztő szomszédaikhoz való átterjedést megakadályozzák.” Az azonban jó kérdés, hogyan lehet ilyen védősávot kialakítani, hiszen az állat- és növényvilág köztudottan fittyet hány az általunk berajzolgatott határokra. Avagy tetszettek volna megkérdezni a méheket…

Magyar részről szintén hasonló megfontolások miatt a szocialisták is támogatták a javaslatot, Szanyi Tibor kiemelte, helyesnek tartja, hogy a döntésnek köszönhetően bővültek a tagállamok beavatkozási lehetőségei.

A zöldek közül Jávor Benedek (PM), aki egyébként a zárószavazáson nem vett részt, az eredményt inkább kudarcként értékelte, és rámutatott a szabályozással kapcsolatos egyik lényegi hiányosságra:kimaradt belőle az esetleges szennyezéssel kapcsolatos felelősség kérdése, azaz, amennyiben egy szomszédos állam kárt okoz egy GMO-mentes területen, az ebből fakadó költségek és feladatok kit terhelnek?  

Meszerics Tamás, a Lehet Más a Politika képviselője nemmel szavazott, az LMP hivatalos sajtóközleményében kifejtette, a párt „támogatja a kormány azon célkitűzését, mely szerint Magyarország GMO-mentességét minden áron fent kell tartani”, azonban a tagállami hatáskörbe utalt döntés veszélyezteti azt, „ha ugyanis a szomszédos országok engedélyezik a génmódosított élelmiszerek használatát, az ott termesztett génmódosított növények természetes úton, vagy akár illegális kereskedelem során vetőmag formájában hazánkba kerülhetnek, ahogy az az elmúlt években is rendszeresen megtörtént.” Ezért az LMP az uniós szintű teljes tiltást tartja szükségesnek.

Balczó Zoltán és Morvai Krisztina (Jobbik) szintén nemmel szavazott, Kovács Béla nem vett részt a szavazáson.

A Greenpeace is kritizálja a jogszabályt

A Greenpeace szerint a döntés egyik gyenge pontja, hogy lehetőséget biztosít a biotechnológiával foglalkozó cégeknek a kormányokkal történő közvetlen tárgyalásokra, kihagyva a folyamatból az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, amely a legtöbbet tehetne a GMO-k betiltásával kapcsolatban. Mindez a jelentős gazdasági potenciállal rendelkező biotechnológiai vállalatok lobbierejének növekedésével jár majd, vélik a szervezetnél.

A jogszabály tehát lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes tagállamok saját hatáskörben dönthessenek a GMO-termesztéssel kapcsolatban. Csak bízni lehet abban, hogy a magyar kormány mellett a szomszédos országok is kiállnak a mentesség mellett, ellenkező esetben potenciás veszély fenyegeti a magyar mezőgazdaságot és a lakosságot egyaránt.

Egy árva petákot sem tettem volna arra, hogy valaha egy általam szerkesztett blog első bejegyzését Sztálin-idézettel kezdem, de az élet mindig tud meglepetéseket okozni. „Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika” - hangzott az egykori Szovjetunió nagy alakjának ars poeticája, amelyhez következetesen tartotta magát élete végéig. Ha azonban az élelmiszerellátással kapcsolatos adatokat bújom, akaratlanul is a magát „acélos” jelzővel illető diktátor szavai jutnak eszembe.

Azt nem állítom, hogy máról holnapra meg lehet szüntetni az éhezést és az alultápláltságot bolygónkon, azt viszont határozottan állítom, hogy igazságosabb gazdasági és kereskedelmi keretek között, a jelenleginél lényegesen komolyabb erőfeszítésekkel rövid időn belül drasztikus javulást érhetnénk el. Hogy ez miért nincs így, annak magyarázatát nem összeesküvés-elméletekben kell keresnünk, sajnos a legtöbb esetben az egyes felek szemszögéből nézve racionálisan alátámasztható érdekekről beszélhetünk.

A blogon igyekszem majd naprakészen beszámolni a legfrissebb és leglényegesebb történésekről, úgyhogy ebben a bevezetőnek szánt írásban nem mennék ennél mélyebbre. Nincs is rá szükség, a számok magukért beszélnek.

Forrás: KSH adatai

Az eddig elért eredményeket nem szeretném elbagatellizálni, hiszen az éhezők aránya az 1990-es 19,01%-ról napjainkra 11,11%-ra esett, mindezt úgy, hogy a bolygó népessége közel másfélszeresére növekedett.

Mennyi? 30! Mi 30? Mi mennyi?

Az összkép tehát első ránézésre világszinten bíztató.

A problémát egyrészt a csökkenés üteme jelenti. Akiben ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy mégis mihez viszonyítva állítom mindezt, annak a válaszom: az ígéretekhez. A világ vezetői két nagy jelentőségű dokumentumban is az éhezés és a szegénység visszaszorítása mellett kötelezték el magukat. A 2000-ben 189 ország által aláírt Millennium Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals – MDG) 1. pontjában foglaltak értelmében az alultápláltak arányának, míg az 1996-os Világélelmezési Csúcstalálkozón (World Food Summit – WFS) megfogalmazott vállalások szerint az alultáplált emberek számának a felére kellene csökkennie legkésőbb 2015-ig.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the United Nations - FAO) által 2014-ben kiadott éves jelentés az elért eredményekkel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: „A Milleniumi Fejlesztési Célok az éhezés tekintetében elérhető közelségbe kerültek, a Világélelmezési Csúcs vállalása azonban teljesíthetetlen.” (The State of Food Insecurity of the World, 2014, 9. o.) A grafikon pedig a következő, nem túl derűs képről tanúskodik: 

(A szaggatott vonallal jelzett trendvonalak mutatják, hol kellene tartanunk, míg a vastag vonalak a jelenlegi állapotot.)

Véleményem szerint jelen esetben az 1996-os csúcs vállalásaival kapcsolatos adatok mutatnak reálisabb képet arról, mennyire vették komolyan az érintettek saját ígéreteiket, hiszen az alultápláltak arányának ilyen mértékű visszaesése elsősorban a népességnövekedésnek tudható be: míg az alultáplált emberek száma az 1990-es bázisévhez képest 994 millióról 791 millióra (21%), addig arányuk 23,4-ről 13,5-re (43%) csökkent.    

Másrészről további aggodalomra ad okot, hogy az előrelépés igencsak felemás képet fest, ha azt nem globálisan, hanem régiónként vizsgáljuk. Kijelenthető, hogy míg Ázsiában és Közép- és Dél-Amerikában valóban komoly sikerről beszélhetünk, addig az óceániai térségben megfigyelhető visszaesés és Afrika drámai helyzete beárnyékolja az eddig elért eredményeket.

Így állunk tehát 2014-ben:

A térkép alapján azt gondolhatnánk, Európában minden rendben van. Valójában azonban a más térségekben megfigyelhető éhínségnek mi, európaiak is okozói vagyunk, és a globalizációnak hála, az oly távolinak tűnő problémák a mi életünkre is jelentős hatással bírnak.

De erről majd egy következő bejegyzésben.